2006 óta gondolkodok azon , hogy szervezzek egy mozgalmat magyarországnak, de eddig senkise segített legalábbis akinek szóltam. Most idősebb vagyok mint akkor, beismerem sokat hibáztam .
Magyarország már oly rég szenved mint még senki és semmi. A magyar népnek a legelsők között kéne lenni a világon , hiszen mi voltunk azok akik védték európát a török veszedelemtől, mi voltunk azok akik szembeszáltunk az elnyómokkal, azt hiszem ki jár nekünk annyi tisztelet ezek után.
Az egyik barátom írt egy verset, leírta amit gondolt.
Magyarok!
Oly kötelék tart össze minket amely mindennél erősebb , és elválaszthatatlanabb. Nem szakítja e-köteléket sem határ sem más nemzet, sem más álllam magyar él e-földön nem felejti el , hogy miénk volt a szép Erdély nagy magyarok büszkesége , a szép Kárpátalja , hol Zrinyi Ilona védi Munkács várát, a gyönyörű szép Felvidék melyet a hősi Eger fia védelmeztek foggal körömmel az oszmán ideje alatt, és nem felejthetjük a nyugati Örvidéket mely a németektől védett bennünket, emlékezzünk a szép Dalmáciára mely az Adria legszebb éke. És ne feledjük Bánát hol Mátyás fekete serege űzi ki a törököt örökre magyar földről. Sem román,sem ruszin,sem szlovák,sem szlovén,sem szerb nemzetségek nem feledtethetik el,hogy egykor miénk volt Európa éke.
Talpra magyar, hí a haza! Rabok voltunk mostanáig, Sehonnai bitang ember, Fényesebb a láncnál a kard, A magyar név megint szép lesz, Hol sírjaink domborulnak, NEMZETI DAL
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!